Könyvcsomag

Ahogy sorra jelentek meg a könyveim (ezidáig ÖT), úgy bővült a rajongóim tábora. Akik szeretik meredek témákat boncolgató, sodró lendületű könyveimet, alig várják a következőt. A könyvbemutatókon számtalan szemrehányást kapok az olvasóktól: “Na mi van, mikor jön már a következő, miért nem tetszik igyekezni?” Hát persze, ha én olyan gyorsan tudnék írni, mint ahogyan az olvasók olvasni, talán képes lennék lépést tartani az elvárásokkal, na de így? Négy oldalt megírni egész napot tart, de elolvasni csak 5 percbe kerül.

Annyi azért mostanra kiderült: aki megvette valamelyik regényemet, hamarosan beszerezte a többit is.

“Na, végre hozzájutottam – nyomott csókot az egyik gyerekkori barátnőm a frissen dedikált példányra. – Holnaputánra elolvasom, aztán mehet a polcra. Ott a helye a többi pántlikás könyv között.”

Csak egyetérteni tudtam vele. Bár regényeim témája különböző, de mindegyik felvillantja a felvidéki magyar lét egy-egy szeletét. Minél teljesebb a Szomolai-életmű, annál teljesebbé válik a kép, hiszen az élethez az egyszerű falusi emberek mellett ugyanúgy hozzátartoznak a politikusok, mint a gengszterek, papok, hívek vagy a cigányok.

Úgy vélem, sokaknál elértem azt: amint pántlikás könyvre bukkanak a boltban, gondolkodás nélkül megveszik. Ez a népszerűség legbiztosabb ismérve. Én is így vagyok pár íróval. Kedvelem a kalandregényeket, különösen Wilbur Smith-t, hiánytalanul meg is van az összes. De ugyanígy jöhet Gabriel Garcia Marquez, Frey Tamás vagy Moldova György, akinek baloldali nézeteivel végképp nem értek egyet, de mesélő stílusa lenyűgöz. Ezektől a könyvektől csak annyit várok el, hogy ne tudjam letenni. És őszintén szólva én sem kívánok ettől többet nyújtani – viszont ennyit feltétlenül.