Fény a közöny éjszakájában

Egy felvidéki fáklyavivő kálváriája

Isten és egyház, politika és közélet. Szomolai Tibor regénye egy gömöri kisváros polgárainak életén keresztül mutatja be a felvidéki magyarság küzdelmét a lelki sorvadás és a beletörődés ellen.

„A ti beszédetekben az igen igen legyen, a nem pedig nem.”

Eltávolodva Istentől és elszakadva a gyökerektől biztos sorvadás vár a felvidéki magyarságra. Zsombor, a regény főhőse ezt felismerve a Hegyi beszédbe veti hitét és reményét. Kísérletet tesz arra, hogy a tettek mezejére lépjen: Katolikus Hitegyletet alapít, Fáklyavivő címmel újságot indít, különálló magyar plébánia létrehozásán ügyködik, sőt, még a parlamentből kiszorított magyar párt megreformálásába is belevág.

De vajon fel lehet-e rázni egy olyan társadalmat, amely már berendezkedett a tunyaságra?

A Fáklyavivő Önnek szól, ha:

  • Aggódik a felvidéki magyarság sorsáért, és érdekli a közösség lelki és fizikai megmaradásának kérdése.
  • Érzett már olyat, hogy egyedül harcol a szélmalmokkal, miközben próbált valami jót tenni a szűkebb vagy tágabb környezetében.
  • Érdeklik az egyház, a hit, a politika és a mindennapi élet bonyolult és sokszor ellentmondásos kapcsolatai.
  • Szereti a mély, elgondolkodtató olvasmányokat, amelyek nem ígérnek hamis hepiendet, de erőt és morális tartást adnak.

A cselekvő ember hite

A harmadik évezred elejének problémáira érzékeny szerző egy képzeletbeli gömöri kisvárosba viszi az olvasót. Zsombor éveken át a tiszta igazság szellemében cselekszik, harcolva a mellébeszélés, a beletörődés és az önfeladás ellen. Ismert előadókat hív meg, közösséget épít, és megpróbálja megmutatni: van egy másik, élhetőbb, egyenesebb út is.

Kálvária és szembesülés

Minden jó szándék ellenére a falak áttörhetetlennek tűnnek. Zsombor kálváriája során keserű felismerésre jut: mintha sem a megújulástól húzódozó egyháznak, sem a felvidéki magyarságnak nem lenne szüksége azokra az emberekre, akik az igazság egyszerűségét vallják a hazugság bonyolultsága helyett. A könyv nem fogja megváltani a világot, de elgondolkodtató mementóként szolgál.

A Szerzőről

Szomolai Tibor 1962-ben született a felvidéki Vágsellyén, és a többségében magyarok lakta Alsószeliben nevelkedett. A pozsonyi Duna utcai magyar tannyelvű gimnáziumban érettségizett, majd a műszaki egyetemen szerzett építőmérnöki oklevelet.

Pályafutását a szocializmus végnapjaiban kezdte, majd a rendszerváltást követően – még huszonévesen – hamar sikeres magánvállalkozói útra lépett. Jelenleg Rimaszombatban él, ahol saját, kizárólagos tulajdonában lévő, erdei gombákat feldolgozó cégét vezeti.

Ismerősei színes, érdekes és öntörvényű személyiségnek tartják, aki leginkább a saját belső tízparancsolatát követi. Egyrészt mélyen közösségi ember – amit a Rimaszombati Katolikus Kör elnökeként eltöltött két éve is bizonyít –, másrészt megalkuvást nem tűrő kívülálló. Esze ágában sincs elvtelen kompromisszumokat kötni, nem huny szemet a valóság felett, és nem törődik bele az általa helytelennek vélt, akár megváltozhatatlannak kikiáltott dolgokba.

Ez a gazdag élettapasztalat és a határozott, egyenes, tisztánlátó jellem adja meg írásainak azt a hiteles és szókimondó hangot, amely minden történetét egyedivé teszi.